Elsőkörben a jelképeinkkel foglak megismertetni,ahol csak a fontosabb és érdekesebb tényeket rögzítem. A Wikipédia már régóta a diákok "legmegbízhatóbb" barátja, ha valamibe elmélyednél, ott tovább kutathatsz.
1. Zászló
A zászlók valamely nemzet, vagy csapat összetartozását fejezik ki, szent jelképei közösségének. Ezért minden zászlót ugyanolyan megbecsülésben kell részesíteni, mint saját nemzeti zászlódat, soha nem rongálhatod, vagy piszkolhatod be!
A zászlónk legősibb színe valószínűleg a vörös, melyet az erő, a büszkeség és a hatalom színének tekintettek, később az elhullajtott hősi vér szimbóluma lett.
I. (Szent) Istvánnak fehér kereszttel ellátott vörös színű zászlója volt. Ezután csatlakozott hozzá a fehér sáv, ami a hűséget és a tisztaságot jelképezte, ezekből állt össze a hét vágásos Árpád-sáv. Majd végül a 15. század második felében kapcsolódott hozzá a zöld szín, ami a remény szimbóluma volt. Elősször az 1848-as forradalom alatt fogadták el az úgynevezett magyar trikolórt nemzeti lobogónak. Majd 1957. október 1-jén újból bevezették, a szabadságharc leverése után és mind máig ebben a formában képviseli hazánkat. A
hivatalos címer ma része a lobogónknak.
2. Címer
A századok során a magyar nemzeti címernek sok változata létezett. Különböző időkben, különböző uralkodók használták és alakították át saját családi vagy hatalmi jelképeikkel. Amit fontos megemlítenem, hogy létezett egy úgynevezett Kossuth címer is, amit sokszor használtunk a történelem során címerünkként, mint a forradalmak szimbóluma. 1990-ben a rendszerváltás után ez volt az első nagy parlamenti vita, hogy melyik címerük legyen (újra) bevezetve a történelmi korainkból, de végül az úgynevezett heraldika koronás kiscímert választották, ami a mai napig az országunk nemzeti jelképe.
A magyar címer legrégebbi elemei az „Árpád – sávok”, amik a címerpajzs bal oldalán helyezkednek el, négy piros és négy fehér sáv. A sávok a hét honfoglaló törzset jelképezik kiegészülve a kabar törzsekkel, mások szerint a 4 piros sáv eredete ismeretlen, a fehéreké azonban a 4 folyónkat jelöli. Duna, Tisza, Dráva, Száva (gyerekeknek jobban megjegyezhető: törjön el a lábad szára).
Jobboldalon található az úgynevezett hármas halom , ami a 14. századba került a címerekre először. Nagy-Magyarország három legmagasabb hegyét jelképezi: Mátra, Tátra, Fátra. A halmok tetején a nyílt, leveles aranykoronába állított ezüst kettős kereszt áll, aminek a képe már több pénzünkön is megjelent, azonban III. Béla nevéhez fűződik a bevezetése. A kereszt jelképezi Szent István apostoli és királyi hatalmát.
A két oldal egyesítése I. Ulászlóhoz köthető (15.század közepe). A mai magyar címer szerves alkotórésze a Szent Korona, ami a címerpajzs tetején látható.
Magyarország alaptörvényében így jellemzik a címert:
"Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik."
3. Koronázási ékszerek
Szám szerint öt darab koronázási ékszerünk van, amik a következők:
A királyok koronázására mindig előírt szabályok szerinti
egyháziszertartáson került sor. Elsőként I. Szent Istvánt 1001. január 1-jén (vagy
1000. karácsonyán, a történészek vitája) a II. Szilveszter pápától kapott koronával koronázták meg.
Ez a korona ismeretlen. A XII. század közepétől állandósult a koronázási jelvény. Kialakult a koronázás 3 jellegzetessége, hogy a felkent királyt Székesfehérváron az esztergomi érseknek a Szent Koronával kellett megkoronázni. Ezért volt nagy értéke a koronának, és sok királyunkat ezért kellett többször is megkoronázni. További koronázási kellékek: liturgikus felszerelések és öltözetek, királyi eskükereszt, királyi csókkereszt…stb, de nem ezekről szól most a fáma.
Szent Korona
Először is oszlassunk egy kis tévhitet. Igen, elsőként I. Szent Istvánt 1001. január 1-jén (vagy 1000. karácsonyán) a II. Szilveszter pápától kapott koronával koronázták meg, de az nem a mi Szent Koronánk volt. Sajnos az "eredeti" koronánk a történelem viszontagságai miatt elveszett, eltűnésének története ismeretlen. A történelmi hagyomány szerint 1038. augusztus 14.-én István királyunk a halála előtti napon, a Szent Korona képében felajánlotta Magyarországot Szzz Máriának. Ettől kezdve a koronázási ékszerünkből a magyar államiság jelképe lett.
A magyar Szent Korona európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronázási ékszere. A kutatók máig is vitatják hogyan és mikor készült, de pár dolgot azért lehet tudni a mi létéről.
A korona két fő részből áll: a latin feliratú, apostollemezekkel díszített felső keresztpántokból, illetve az alsó abroncsból, amelynek két oldalára négy-négy, hátul pedig egy ékköves láncot függesztettek egyesítéséből jött létre.
Az alsó, görög koronarész valószínűleg egy női korona volt. Ékkövekkel (almadin, zafír, zöld üveg) és zománcképekkel (Krisztus, Gábriel arkangyal, Szt. Mihály arkangyal, Szt. György, Szt. Demeter, Szt. Kozma, Szt. Damján, VII. Dukász Mihály bizánci császár, Konstanciosz vagy Konstantinosz császár, I. Géza magyar király) díszített. A latin koronán Krisztus és 8 apostol (Péter, Pál, Jakab, János, András, Fülöp, Bertalan, Tamás) látható . Ez a rész nem feltétlenül korona volt az összeillesztés előtt, sokkal valószínűbb, hogy valamilyen kegytárgy lehetett. A koronánkon lévő kereszt, ha szemből nézzük, balra hajlik, ami valószínűleg egy baleset eredménye.
Mindkét rész valószínűleg a XI. században (vagy előtte) készült, de III. Béla korában egyesítették őket (na már megint ez a Béla).
A Koronánk jelentősége abban rejlett, hogy az általánosan elfogadott szokásjog szerint csak az lehetett Magyarország törvényes uralkodója, akit a bizonyos három feltétel teljesítésével avattak királlyá. A hiteles koronázás mente a következő volt: a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában az esztergomi-érsek által celebrált misén kellet felavatni a leendő királyt a Szent Koronával. Ezért is volt nagy értéke a koronának, sok királyunkat a hatalmuk megszilárdítása érdekében többször is meg kellet koronázni trónviszályok idején.
Királyi Jogar
A királyi jogar, mint olyan az ítélkezés, a döntéshozás
és az igazság hatalmi jelvénye. A mi jogarunk buzogány formájú, ami Európában ritkaságnak számít. A jogar
minden bizonnyal a koronázási jelvény együttes legrégebbi, lényegében
változatlan formában fennmaradt darabja, nagy esély van arra, hogy ezt még
Szent István is a kezében tarthatta egykor.
A Jogarunk is két részből áll:
A fejrész egyiptomi metszett hegyikristály, ami a X. században
készülhetett. A kristálygömböt 3 oroszlánra emlékeztető faragvány díszíti,
arany foglalatban és díszítéssel. Két mágikus szimbólumot is tartalmaz. Az
egyik, a tetején lévő Salamon csomó, ami a bajok elhárításáért felel (a bal oldali képen látható). A
másik a vékony láncocskákon lecsüngő kis arany gömböcskék, szám szerint 26,
amik az ártó szellemek ellen védenek. A nyél rész aranyozott ezüsttel bevont mogyorófa.
Amit érdekesnek tartok ezzel kapcsolatban, mivel ez a többi társától idősebb jelkép, nem keresztény mintákkal van feldíszítve, hanem inkább ősibb, babona elleni jelképekkel van ellátva.
Országalma
Az éggömb az ókortól kezdve hatalmi szimbólum volt, de ezeket
először csak ábrázolva jelenítették meg, fizikai valójuk nem volt. Az
országalma Magyarországon először a koronázási paláston, István király kezében
tűnik fel, de ahogy az előbb említettem, nem tudni, hogy valóban létezett-e. A
ma fennmaradt országalma
A kettős keresztel ellátott országalma először Imre herceg kezében jelenik meg
(aki amúgy III. Béla fia volt, hihetetlen).
A pajzson az Árpád-házi uralkodók ezüst-piros sávos és az Anjouk liliomos címere látható, így
Károly Róberthez köthető
használta az Országalma aki a 14. század elején uralkodott. Azonban egyes források szerint, ez a Koronázási ékszer régebbi és csak a címert tették rá ebben az időben.
Koronázási palást
A palást félkör alakú, kékes-lilás színű, aranyfonállal sűrűn kivarrt textil ruhadarab. Eredetileg miseruhának készült, valamikor a XII. század vége felé alakították át koronázási palásttá, ekkor került rá a gyöngyös gallér is. I. Szent István és Gizella királyné ajándékozta a székesfehérvári templomnak 1031-ben. Ez időben a templomoknak juttatott ajándék megszokott volt, de a később koronázási palásttá alakított miseruha mégsem egyszerű ajándék volt. Korabeli társaitól kiemelkedik nagy formátumú képegyüttesével, amelynek egészét és részleteit is alaposan megtervezték, valamint díszítettségével is egy egyedi történelmi ereklyévé emeli. A palást felületét az aranyhímzés szinte teljesen befedi. A bizánci eredetű, vékony, kétszínű alapselyemnek ma már csak nyomai vannak meg. A 17., majd a 19. században is át kellett dolgozni a palástot az anyag elöregedése és a történelem viszontagságai miatt a lent látható kép csak művészi másolata a palástnak, az eredeti ennél sokkal kopodtabb állapotban van jelenleg). Aprólékos munkával új textilre vitték fel a megmaradt alapselymet és az aranyfonallal hímzett mintákat. Az ábrákat, alakokat a textilre a minta részeiként különböző irányba lefektetett aranyszállal hímezték, a kontúrokat pedig selyemszállal is jelölték. A hátrészt a korabeli miseruháknak megfelelően Y alakú, úgynevezett villáskereszt díszíti. A paláston összesen több mint hatvan alak látható, ebből ötvenkét kis mellkép, valamint madarak és más állatok. Emberi alakok között megjelenik az Atyaisten, Krisztus, Szűz Mária, próféta-, apostol- és vértanúsorok, ezen kívül István király, Gizella királyné és Imre herceg is. A legenda szerint Gizella maga készítette illetve vet részt a készítésében, de ez a palást bonyolultsága miatt valószínűtlen.
Koronázási kard
A királyok megkoronázásában nagy szerepet játszott a kard. Ezzel a fegyverrel avatták fel az újonnan megkoronázott királyok a három ceremoniális kardvágást az ország birtokba vétele jeléül, majd a négy világtáj felé suhintottak vele a koronázási dombról, ami az ország megvédésének szimbóluma volt, illetve elszántságukat fejezték ki, határainak kiterjesztésére.
A ma ránk maradt
kardot az idők során többször cserélték, így a koronázási jelvény együttesben ez a legfiatalabb tárgy.
A jelenlegi Koronázási kard a 15. század második felében készült, így nincs köze az Árpád-házhoz.
Típusa alapján észak-itáliai eredetű, az egyszerű kard a pengéjét két turbános
török és (valószínűleg) egy huszár arcképe díszíti illetve a penge tövénél növényi motívumok fognak közre két, ovális keretbe foglalt férfiportrét.
Azonban fennmaradt két másik kard is, az egyik egy skandináv eredetű,
faragott, csontból készült kereszttagú kard, amit a 13. század óta a
prágai Szent Vid-székesegyházban őriznek. Korabeli dokumentumok alapján bizton állíthatják,
hogy ez Szent István kardja, mely nem díszkard volt, mert a használattól
megkopott, illetve nem bizonyítható, hogy a koronázáson szerepet játszott
volna.
A másik egy hasonló korú, X. századi aranyozott veretekkel díszített szablya,
amit Nagy Károly és Attila kardjának is neveztek (természetesen tévesen). Ezt a díszkardot I.
András özvegye, Anasztázia 1063-ban Nordheimi Ottó bajor hercegnek adományozta.
Ez a kard ma az osztrák fővárosban található.
Érdekesség, hogy éppen akkoriban készült a ma koronázási kardnak tekintett díszfegyver, s került uralkodói jelvényeink sorába, amikor a Habsburgok az első sikeres lépést tették meg a magyar trón végleges megszerzésére. Ebben az időben lehetőségük volt rá, hogy a koronázási szertartáson a hagyományokat mélyen tisztelő magyarság kedvére tegyenek azzal, hogy az "Attila"-kardot, vagy akár a Szent István-kardot válasszák a koronázási ceremónián.
Azonba ezt valószínűleg babonából nem merték meglépni, mert azt tartották, hogy ha a kardra nem méltó ember birtokolja azt, ellene fog fordulni és megöli őt. A kard nem volt mindig része a koronázási jelvényeknek, így akkora figyelmet
nem kapott a történelem során.
4. Ősapáink, akikről illik tudni
Mindenki idetartozik, aki a Belga-királyok a házban című számában megjelennek.
I. Szent István
Szent László
Könyves Kálmán
Károly Róbert
Luxemburgi Zsigmond
Hunyadi Mátyás
5. Események, amiket illik ismerni (dátummal)
Egy kis érdekesség, az internet bugyraiból
HUN