Először a Világ cserkész történelmet vezetem le és utána jöhet a Magyar cserkésztöri.
A cserkészet kialakulása és fejlődése összefonódik Lord Robert Baden-Powell élettörténetével és munkásságával így az alábbiakban erről olvashatok majd.
Út a cserkészethez
Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, akit B-Pi-nek ismerünk 1857. február 22-én (február 22 – az emlékezés napja) született London Paddington negyedében a Stanhope Street 6. Sz. alatt. Nyolcadik gyereke és hatodik fia volt Peter Baden-Powell tiszteletesnek, az oxfordi egyetem egykori professzorának. Bi-Pi még csak három éves volt, amikor meghalt. A család ettől kezdve nem élt jómódban. Bi-Pi első tanítónője édesanyja volt, majd a Rose Hill iskolába járt Turnbridge Wellsbe, ahonnan 1870-ben ösztöndíjat nyert a híres Charterhouse iskolába.
Mindig nagyon szeretett új képességekre szert tenni. Zongorázott és hegedült. Színészkedett és néha bohócot alakított. Már a Charterhouse-ban kezdett érdeklődni a cserkészés és az erdei élet iránt. Nyulakat fogott a bozótban, főzött, ügyelve, hogy a füst el ne árulja búvóhelyét, fejszével fát vágott, madarakkal és állatokkal barátkozott.
A szünidők sem mentek kárba. Bátyjaival együtt mindig kalandokat keresett. Egy szünetben csónakon körüljárták Dél-Angliát. Egy másik alkalommal kenuval fölmentek a Temze forrásig. A viktoriánus Angliában a fiatalok nemigen vállalkoztak ilyesmire. Az itt tanultaknak későbbi életében nagy hasznát vette.
Az iskolában B-Pi nem szerzett kiváló
osztályzatokat, amint ez bizonyítványából is kiderül. Egy beírás: matematika –
Láthatóan abbahagyta a tanulást. Francia – Jó eredményt érhetne el, de
ellustult, alszik az iskolában. 1876-ban a középiskola után először Oxfordba
jelentkezett, de nem vették föl. Pár héttel később azonban sandhurst-i katonai
akadémián második lett a több, mint száz jelentkező közül, így elkerülte a kiképzést
és alhadnagyi rangban rögtön a 13-as huszárokhoz került, akik akkor Indiában
állomásoztak. 
Indiában a fiatal katonatiszt tovább gyakorolta a térképészetet és felderítést. Sikerei következtében hamarosan kiképző lett. Módszere annak idején szokatlan volt: kis csoportok működtek egy vezető irányításával. Aki jó munkát végzett, külön elismerést kapott. Kitüntetéskent Bi-Pi az iránytű északi irányát mutató karhoz hasonló jelvényt adott, amely nagyon hasonlított a mai cserkészjelvényhez. (Innen származik az őrsi struktúra)
Később Dél-Afrikában, Máltán és Írországban teljesített szolgálatot alegkülönbözőbb beosztásokban, de főként mint kém és felderítő. Élményeiről készült rajzai és írásai eleinte újságokban jelentek meg, később pedig könyveket is írt (The Adventures of a Spy, The Downfall of Prempeh, The Matabele Campaign). Afrikában a Zulu törzs tagjai inspirálták Bi-pit arra, ha az angolokkal győzelemet akar elérni a zord afrikai őserdőkben vagy a hegyek között, meg kell tanítani a katonákat túlélési fortélyokra és fejleszteni kell az éhség-, szomjúság és fájdalomérzetüket is.
1899-ben a dél-afrikai holland
telepesek, a búrok elleni háborúban Mafeking város védelmének megszervezését kapta feladatául. A
217 napos sikertelen ostrom során Bi-Pi a katonásághoz fiatal fiúkat
lőszerhordással, élelmiszerszállítással, hírvitellel, sebesültek ápolásával bízta meg.
Elképzelését felülmúlta a fiúk ügyessége és találékonysága.
Erről később így fogalmazott: Ez a tapasztalat arra tanított, hogy ha a fiúk
kiképzése alkalmazkodik természetükhöz, igen gyorsan tanulnak, továbbá, hogy a
fiúk feltéve, hogy megbízást kapnak lényegesen nagyobb feladatokat képesek
elvégezni, mint azt az ember gondolná.
A cserkészmozgalom kezdetei
Mafeking parancsnokának hírei Angliában is sikert arattak. Bi-Pi nemzeti hőskent tért haza 1900-ban. Meglepődésére az 1899-ben megjelent kézikönyvét, (Aids to Scouting) amelyet a katonák számára írt, ifjúsági vezetők és tanítók országszerte használják a megfigyelés és az erdei élet oktatására. Beszélt találkozókon es gyűléseken; a Boy's brigade nevű mozgalom egyik találkozóján annak alapítója, Sir William Smith felkérte, hogy dolgozzon ki egy használható tervet a fiúk jó állampolgárrá nevelése érdekében. Bi-Pi tehát átdolgozta művét a fiatalok számára. 1907-ben kísérleti tábort rendezett a Brownsea szigetén, hogy kipróbálja ötleteit. Huszonkét fiút szedett össze, egyeseket exkluzív magániskolákból, másokat munkáscsaládokból és táborozni vitte őket. Ezt a tábort az első cserkésztábornak is nevezhetjük.
Az elkészült könyv, a Scouting for Boys
(Cserkészet fiúknak) 1908. január és március között jelent meg kéthetenként,
hat darab négy penny-s füzetben. A könyvét elkapkodták, ezért még abban az évben öt
további kiadást ért meg. Több fiatal fiú szerveződött spontán cserkészőrsökbe, hogy
kipróbálják a könyvben olvasott tapasztalataikat. A következő években a cserkészet szellemisége világmozgalommá nőtte ki magát. Bi-Pi gondolkodása és szakértelme a fiúk férfivá nevelését teljesen átformálta világszerte. Azonban később a totalitárius államok betiltották, mivel a cserkészet
alapvetően demokratikus és önkéntes rendszerként törvényellenesnek bizonyult. A Scouting for Boys több mint 35 nyelven
jelent meg.
Bi-Pi hamarosan központot rendezett be, hogy a beözönlő kérdésekre válaszolni tudjon, 1910-ben pedig, 53 eves korában VII. Edward király tanácsára nyugalomba vonult a katonaságtól, mert a király úgy vélte, hogy a cserkészmozgalomban eredményesebb munkát tud végezni hazája számára. Így minden lelkesedését és energiáját a cserkészet fejlesztésére fordította. Beutazta az egész világot; mindenhová elment, ahol leginkább szükség volt arra, hogy buzdítsa a fejlődést és megadja azt az ösztönzést, amelyet csak ő adhatott. (Magyarországon kétszer is járt, 1928-ban és 1933-ban).
1912-ben feleségül
vette Olave St. Clair Soames-t, aki állandó segítője lett és társa minden
munkájában. Hamarosan Ewhurst-be, egy sussex-i faluba költöztek, egy dombtetőn
álló házba, amelyet Pax Hillnek (békedomb) neveztek el. Három gyerekük volt,
Peter, Heather és Betty. Olave, Lady Baden-Powell 1930-tól mint a világ
főcserkészlánya vált ismertté. (Bi-Pi es Olave közös születésnapja, február
A cserkészet fejlődése
Az első nemzetközi
cserkészjamboree Londonban volt 1920-ban, amelyen azonban az első
világháborúban vesztes hatalmak cserkészei az angol hatósági rendszabályok
miatt nem vehettek reszt. A záróünnepségen Bi-Pi-t egyhangúlag megválasztották
a világ főcserkészének (World Chief Scout). Az ezt követő nemzetközi
összejövetelek, cserkészeké és vezetőké egyaránt, megmutatták, hogy ez nem
tiszteletbeli cím volt, valóban mindnyájan vezetőjüknek tekintették. Az
érkezését jelző kiáltásokat hirtelen mély csend követte, amikor a magasba nyújtotta a kezét. Ez kétségkívül
bebizonyította, hogy a világ minden országában élő követőjét rabul ejtette tetteivel.
Bi-Pi kezdetben félt az intézményesüléstől. "Ha nem lesztek elég óvatosak, mozgalommá válik az elgondolás, és ha továbbra sem vigyáztok, szervezet is válhat belőle. És ha lesz egy szervezet, akkor mindennek vége." Azonban ez téves feltételezés volt részéről. A Cserkészek Világszövetsége (World Organization of Scout Movement, WOSM) ma 120 ország cserkészszövetségét foglalja magában és ezzel a világ legnagyobb ifjúsági szervezete. A véleményem, hogy Bi-Pi azért félt intézményesedni, mert akkor elveszetette volna azt a belsőséges szimplán szellemi értékét a cserkészet. Esetleg kialakult volna valamilyen politikai befolyásoltság, amivel elvesztette volna a hitelességét és feláldozta volna elveit.
Az első világjamboree-t Angliában rendezték meg 1919-ben, ahová megtiltották az I. világháború vesztes oldalán harcoló országoknak a részvételét, így ez sokkal kisebb látogatottságnak örvendett, mint az ezt követő világtalálkozók.
A második világjamboree Dániában volt 1924-ben, a harmadik pedig az Arrowe Parkban (Birkenhead, Anglia) 1929-ben. Itt jelentette be a walesi herceg, hogy a király Bi-Pi-nek főnemesi rangot adományozott. A cserkészek nagy örömmel vették tudomásul, hogy a Lord Baden-Powell of Gilwell címet kapta arról a nemzetközi vezetőképző központról, amelyet Bi-Pi létesített a London mellett Gilwell-parkban, amelynek területét W. F. de Bois MacLaren angol cserkésztiszt adományozta 1919-ben a brit cserkészeknek vezetőképzés céljára. Az itt tartott vezetőképző táborok tapasztalatai alapján írta Bi-Pi Aids to Scoutmastership (A cserkeszvezető) című könyvét.
Közben a cserkészet eszméje újabb területeket és korosztályokat is elért. Már 1909. szeptember 4-én a londoni Crystal Palace-ban rendezett cserkésztalálkozón a 11 ezer fiúcserkész mellett néhány lány is megjelent, akik magukat, girl scout-nak nevezték. A következő évben Bi-Pi így határozott, hogy külön mozgalmat indít számukra. A lánycserkészeknek a, girl guide nevet adta, majd 1918-ban már a tapasztalatok nyomán adhatta ki számukra Girl Guiding (Lánycserkészet) című könyvét. E mellé felesége írt vezetői könyvet Training Girls as Guides címmel ( 1919).
A lánymozgalom első csúcsszervét, a Nemzetközi Tanácsot (International Council) 1919-ben alakították meg. A lányok kezdetben általában a fiúszövetségek keretében működtek, majd önállósodtak. 1928-ban Parádon tartották első világkonferenciájukat, amelyen létrehozták nemzetközi szövetségüket. (World Assocation of Girl Guides and Girl Scouts WAGGS).
Bi-Pi bátyja, Warrington 1912-ben megírta a tengeri cserkészet (sea scouting) és a fiúk számára alkalmas tengéresztudomány kézikönyvét, ő maga pedig 1916-ban a kisfiúk számára írt cserkészkönyvet The Cub Scoutsts Handbook (Farkaskölykök könyve) címmel, amely Rudyard Kipling regényét, A dzsungel könyvét választotta keretmeséül. Amikor pedig az első cserkészek korosztálya kezdett felnőtté válni, számukra írta 1922-ben a Rovering to Success (A boldogulás ösvényein) című könyvét, amelynek bölcs tanácsai és filozófiája a rovercserkészet vezérfonalává vált.
A cserkészet nem volt Bi-Pi egyetlen érdeklődési területe. Érdekelte a szÍnészet, a halászat, a lovaspóló és a vadaszat is. (Első könyvét a vaddisznóvadászatról írta Pigsticking or Hog-hunting címmel.) Kitűnő művész volt, sok rajzot és vízfestményt készített, de foglalkozott szobrászattal és amatőr filmezéssel is. Nem kevesebb, mint 32 könyvet írt. Tiszteletbeli doktorrá avatta hat egyetem (köztük Oxford is, ahová annak idején nem vették fel), 28 külföldi rendjelet és 19 külföldi cserkészkitüntetést adományoztak neki.
1938-ban megromlott egészségi állapotára való
tekintettel visszatért Afrikába, amely oly közel állt szívéhez hosszú éveken
át. Félig visszavonultan élt Nyeriben, Kenyában a Kenya-hegy tövében. Itt is
nehezen tudta megfékezni energiáját, tovább írt és rajzolt. 1941. január 8-an
halt meg. Egyszerű sírban temették el Nyeriben. Sírfelirata: Robert
Baden-Powell, a világ főcserkésze, fölötte a fiú- és a lánycserkészjelvény. Sírjára a "hazamentem" cserkészútjelet vésték, ezzel arra utalva, hogy már a mennyországban pihen. Lady Olave Baden-Powell folytatta művét, világszerte
segítve a cserkészek munkáját egészen 1977-ben bekövetkezett haláláig. Férje
mellé temették Kenyában.
Bi-Pi élete végéhez közeledve megírta utolsó üzenetét a cserkészfiúknak, amit a "halála esetén felbontani" feliratú borítékba tett és mindig magával hordta. Levélben az alábbi sorok álltak:
Kedves cserkészek!
Ha valaha láttátok már a Pán Péter című filmet, emlékeztek, hogyan mondta el a főkalóz búcsúbeszédét minden alkalommal, attól tartva, hogy amikor eljön a halál órája, nem lesz már ideje a búcsúra. Így áll a helyzet velem is, és – bár nem haldoklom – most én is búcsúüzenetemet akarom elküldeni nektek.
Emlékezzetek arra, hogy ez az utolsó üzenet, amelyet tőlem valaha kaptok, véssétek hát jól emlékezetetekbe.
Nagyon boldog életem volt és azt akarom, hogy a tiétek is az legyen.
Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk és élvezzük az életet. Csakhogy a boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből. A boldogsághoz vezető út ott kezdődik, hogy fiú korotokban egészségessé és kitartóvá fejlesszétek magatokat, hogy felnőttként hasznosak lehessetek és élvezni tudjátok az életet.
A természet ismeret megmutatja számotokra, hogy mennyi teljes szépségű és különleges dologgal látta el Isten boldogításunkra a földet. Legyetek elégedettek azzal, amit kaptatok és használjátok föl a lehető legjobban. Nézzétek a dolgok derűs oldalát, ne a borúsat.
Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint a hogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, ami tőletek telt.
Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra. Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz – akkor is, ha már nem vagytok gyerekek. Isten segítsen ebben benneteket.
Barátotok: Robert Baden-Powell
Magyar cserkésztöri
Kezdetek, hőskor (1910 – II. Világháborúig)
A magyar cserkészet dióhéjban:
1908-ban megjelenik a Scouting for boys
című könyv és másfél év múlva Magyarországon 1910-ben már ennek a könyvnek a
kivonata a piarista gimnáziumi értesítőben benne van. Még ugyanebben az évben, 1910-ben megalakul az első cserkészcsapat, Szilassyi
Aladár az első csapatparancsnok. Ezután sorra alakulnak a cserkészcsapatok,
főleg a fővárosban, a gimnáziumokban. Magyarországon elit cserkészet van, nem a
csavargók a cserkészek. 1912-ben
megalakul a Magyar Cserkész Szövetség.
Hazánkban a gyors elterjedését annak köszönhette, hogy az akkori értelmiség követendő példát látott meg benne, mivel a cserkészet egészséges,
jellemes, hasznos
férfiakat akart nevelni a gyerekekből, és ez a cél a nemzetnek is kedvező volt, így nagy támogatásnak örvendett. Egységes egyenruhákat hozattak hazánkba Angliából. Sötétkék rövid nadrág,
sötétkék ing, főzőedény és bicska járt mindenkinek. Amikor az első cserkészek
kinőtték a gimnázium falait, úgy terjesztették a cserkészetet, hogy
házról-házra jártak, bekopogtak és ajánlgatták a fiúknak, hogy próbálják ki,
álljanak be közéjük. 
Az 1913-as Vági tutajút júl. 5-21.-ig tartott. Kralovántól indultak és
Komáromig tartott a túra. Két 10 méteres tutaj volt összekötve, közepén az alakuló
térrel, rajta az ebédlő és a tűzhely. Minden tutaj madárnevet viselt. A
veszélyes folyón ez egy kemény túra volt, de a hatalmas élmény mindezért
kárpótolta a cserkészeket.
1914-1918: Az I. Világháború kezdetén 3000 cserkész volt Magyarországon, a háború végén 1800-an maradtak, sokan bevonultak közülük katonának, akik viszont maradtak, egységekben rendeződve segítettek a korházakban és a mentőállomásokon. Gyűjtéseket szerveztek a sebesülteknek és a hozzátartozóknak. Ebben az időszakban élvezte a szervezet a legnagyobb elismertségét, mert bebizonyították, hogy igazán a haza hasznára válnak.
1918-ban újra a rendes
kerékvágásban folytatódott a cserkészet. A csapatok szerkezete akkor így nézett
ki:
6 fiú – 1 őrs
3 őrs – 1 raj
3 raj – 1
szakasz
3 szakasz – 1
csapat
A Tanácsköztársaság idején a fogadalmat eltörölték. Abban az időben a fiatalok öt ujjal tisztelegtek. (5 ujj – 5 világrész proletárjai egyesüljetek!)
1919 szept.
A két háború közötti időszakban tilos volt az önvédelem feladatának ellátásánál nagyobb hadsereget kiállítani Magyarországon (Antant hatalmak rendelete). Azonban a Trianon utáni békeszerződést sokan inkább csak egy fegyverszünetként értelmezték, így a következő háború kirobbanásának lehetősége lebegett az ország felett. A politikai vezetők ezért úgy határoztak, hogy olyan szervezeteket kell támogatniuk, amik az ifjúságot felkészítik és hasznossá teszik a következő ütközetekre. Ebben az időben a cserkészet mellett a Levente mozgalom is kibontakozott, ahol sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a katonai ismeretek megszerzése.
Magyarországon így támogatottabb volt ez idő tájt, mint más kelet-európai országokban, így mi már képviseltettük magunkat az 1924-es Dániai Világjamboree-n, ahol a magyar csapat a tábori vetélkedőről elhozta a 3. helyet. Az egész Jamboree-n szakadt az eső, amiről Bi-Pi viccesen megjegyezte: „Rengeteg cserkészt láttam már életemben, de ennyire ázottakat még soha.”
A 3. Cserkész Világjamboree-t 1929-ben, Anglibán került megrendezésre. A rendezvényen 69 ország 50 000 cserkésze képviselte hazáját, köztük 852 magyar cserkész is. A tábornak ezen kívül 300 000 látogatója volt, ami azóta is rekord létszámnak tekinthető. Ezen a Jamboree-n a magyar résztvevők teljesítményükkel kiérdemelték, hogy a kötvetkező világtalálkozót Magyaroszágon rendezhessék meg, amire azóta is 
büszkék vagyunk.
1933-ban Gödöllőn szervezték meg a IV. Világjamboree-t. Ez egy hatalmas elismerés volt a magyarországi cserkészeknek, mivel ide Bi-Pi is ellátogatott személyesen. A Jamboree-t egyébként Teleki Pál szervezte meg, akit Horty Miklós Magyarország tiszteletbeli főcserkészévé avatott. A világgazdasági válság közepén nehéz volt a jamboreet megszervezni, a résztvevők száma mégis elérte a 30 ezer főt. A jamboreen igazi várost építettek ki, amihez egy építész segítségét is igénybe kellet venni a számtalan cserkész mellett. A Magyar Cserkész folyóirat naponta 5 nyelven 20000 példányban 24 oldalon jelent meg. Ugyanekkor adták ki az új próbarendszert is, nemzetközi vonatkozásokkal kiegészítve. A magyar cserkészek ezután népi irányba fordultak: népdalgyűjtés, népmese összeírás, szokások- hagyományok megőrzését vették céljuknak.
Katakomba időszak (1948 - 1989)
1947-ben sikerült utoljára kijutnia 200 hazai cserkésznek a 6. Világjamboreera, de eközben a Magyar Kommunista Párt már a beolvasztását tervezte az alakuló félben lévő Úttörő mozgalomba, ami kisvártatva meg is történt. Ezt azért is vihették ilyen könnyen véghez, mert az ezeket megelőző években rengeteg veszteség érte a hazai cserkészeinket. A gyász éveinek is tekinthetjük a megelőző időszakot, mivel 1941-ben meghal Bi-Pi és Teleki Pál is, ráadásul a világháborúbansok testvérünk vesztette életét, így a magyarországi cserkészet nagyban meggyengült és elvesztette a régi lendületét.
1948-ban a cserkészetet
betiltották, a csapatokat feloszlatták, mivel azokat "fasisztabarát"-nak ítélte az akkori kormány.
1956. október 23-án ugyan
újraalakult a cserkészet, de a forradalom végére újra betiltották és börtönbezárták az ellenszegülőket.
Annak ellenére, hogy országunkban nem működhetett tovább a cserkészet, a magyar cserkészet külföldi emigrációban tovább élt. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség a háború után, nyugaton alakult ki először, ahol működése szervesen összefonódott az emigráns magyar közösségekkel, szervezetekkel és iskolákkal. Ezek közüli még jelenleg is működő magyar csapatok vannak az Egyesültállamok, Németország és Ausztrália területén.
Később az elcsatolt magyar lakta területeken is fellendült a Cserkészet, a mai Románia és Szlovákia és a Vajdaság területén számtalan csapat működik jelenleg is.
A cserkészeket 50 évig üldözték, nem egyet még börtönbe is zártak ez idő
alatt. Ekkor a bujdosók, a katakomba cserkészek vitték tovább a Baden-Powell-i
eszméket, epekedve várva arra, hogy újraalakulhassanak. Ez pedig a rendszerváltás után még 1989-ben megtörtént.
Ekkor ugyanis újászületett a magyar cserkész-élet.
„New Time” (1989 - amíg élet van a földön)
1989-ben a rendszerváltás után a Magyar Cserkész Szövetség újraalakult, s
rengeteg cserkészcsapat indította el újra munkáját és kérvényezte visszakapni a háború előtti csapatszámát és nevét.
1991-ben több évtizednyi kihagyás után a 17. cserkész Világjamboreera ismét eljutottak a Magyar Cserkészek és azóta is minden évben képviseltetik magukat.
2000-ben Millenáriumi Emléktábort hirdettek melyen körülbelül kétezer magyar cserkész vett részt.
2013-ban Ócsán szervezték meg a Nemzetközi Nagytábort, mégpedig a 100 éves Magyar Cserkészetre emlékeztünk ekkor vissza.
Fontos személyek a magyarországi cserkészet fejlődésében
Teleki Pál
Sík Sándor
HUN