Egy bejegyzés a hősökért

Éppen a cserkész történelmet próbáltam kifejteni nektek, amikor olyan erős impulzusok értek, amiket nem hagyhattam csak úgy leíratlanul.
Belegondolva abba, hogy Magyarország eddigi történelme számára az egyik legnehezebb időszakot élte meg az előző száz évben, a magyar cserkészek végig kitartottak az országuk mellett, mindig a nép mellé álltak és akár életüket is áldozták a hazájukért.
Tudom, hogy ezt a legtöbben közülük akkor is megtették volna, ha nem mozogtak volna ilyen berkekben. Viszont ilyen szervezetten és lelkesen talán egy önkéntes ifjúsági mozgalom sem végezte a munkáját, vagy vitt véghez akkora sikereket ezekben a nehéz időkben, mint a cserkész felmenőink.
Hiszen minden felavatott cserkészünk megfogadta, hogy "mindent megtesz, hogy másokon segítsen" és ehhez nagyon sokan hűek maradtak.
Ezt honnan gondolom, ebben miért vagyok ennyire biztos ?
1924-ben létrehoztak egy kitüntetést, amit azok a cserkészek kaphattak meg, akik testi épségüket, vagy akár életüket kockáztatták azért, hogy emberi életet mentsenek.
Ezt a kitüntetést eddig 415-en kapták meg, néhányan közülük többször is.
Hozzá kell tennem, ezek csak azok, akik tényleg bizonyítottan cselekedtek ilyet.
Hány hazafi tette veszett a múlt homályába, kérdem én? Akik tettéről regényeket lehetne írni vagy Hollywood-i nagyjátékfilmeket forgatni.
Olyan szintű büszkeséggel tölt el ez engem, hogy szavakba sem tudom önteni.
Ha életem során tudok olyat tenni, amivel csak egy kicsit is felérhetek ezekhez a (h)ősökhöz, nem éltem hiába.

Másik számomra lenyűgöző dolog, hogy bár sok cserkésznek emigrálnia kellet valamilyen nyugati országba, ott nem hogy megtagadta volna a magyarságát félve a megaláztatástól vagy a bebörtönzéstől, de cserkészcsapatokat hozott létre, amik mind a mai napig aktívan tevékenykednek, bámulatos tetteket véghezvive.
Csak hogy egy példát megemlítsek:
2013-ban Kanadai magyar cserkészek gyűjtéseket szerveztek azért, hogy Magyarországról szóló történelmi könyveket küldjenek főleg amerikai könyvtárakba és fontosabb diplomáciai személyeknek. Céljuk ezzel az volt, hogy a külföldön terjedő negatív megítélésünket javítsák és felhívjuk kicsit a külföldi nemzetek figyelmét kicsiny hazánkra. Több mint 110.000 könyvet és CD-t postáztak el eddig és ebből csak több mint 12 ezret abban az évben.
Csak egy kicsit gondoljunk ebbe bele.
Olyan cserkészek lobbiznak azért, hogy ha te kimész, mondjuk, Amerikába az emberek ne nézzenek le, vagy tudják, hogy honnan is származol, akik lehetséges, hogy nem, vagy nagy ritkán jutnak csak el hazánkba.
Olyan emberek áldozzák fel érted a pénzüket és az idejüket, akik még csak nem is biztos, hogy itt születtek. Lehetséges, hogy ők nem fegyverrel harcoltak azért, hogy megvédjék hazájukat, de legalább akkora elismerésnek örvendhetnek.
Mi ez, ha nem követendő példa? Mi ez, ha nem a hazánkért elkövetett önzetlen tett?
Nem, hogy sok köszönetben nem volt részük, de még csak nem is tudunk itthon róla.
Erről kellene szólnia a médiának, nem csak az erőszakról.

Minden tiszteletem a korábbi és a mai hőseinknek, remélem viszonozta nekik az élet azt a sok jót, amit ők másoknak tettek.

Üdvözlettel, Nagy Bence

Nincsenek hozzászólások

Válasz