Március 15

Nem szeretem a képmutatást.
Sokaknak a nemzeti ünnepeink semmit sem jelentenek, hiszen az mivel jár? Plusz egy nap szünet a héten amikor nézhetnek meccset, sörözhetnek a haverokkal, vagy elutazhatnak a családdal vagy a párjukkal az emberek. Tök mindegy, hogy Pünkösd vagy május 1, hogy egyházi vagy nemzeti, az ünnep csak ünnep, kicsit kiugrunk a megszokott kerékvágásból, péntek helyett már szerda este koccinthatunk és örülünk, hogy eltelt a hét melós része.
Tudjátok mit, ezek az emberek zavarnak talán a legkevésbé, mert rájuk nem tudok azért haragudni, mert nem tisztelik meg az ünnep szellemét. Sokan még annyit sem tesznek, hogy a családjuknak/gyermeküknek kicsit feldobják a napját azzal, hogy kicsit kimozdulnak és örülnek egymásnak.
Na jó, az utóbbiakra azért neheztelek kicsit, természetesen tisztelet a kivételnek, tudom sokan próbálnak meg minél többet a családjuk körében tölteni.
Akikre viszont igazán nagyon mérges vagyok és kifejezetten sértőnek találom, mint Magyar Állampolgár, akik ezt így Április 8.-ához közeledve, egy ilyen nagy ünnepünkbe a politikai ingyen kampányt látják.
SZÉGYELD MAGAD!
Ezt üzenem minden olyan civilnek és/vagy politikusnak, akik ebben a pillanatban is kampányolnak és tüntetést, vagy békemenetet folytatnak valahol az utcákon, vagy akár a facebookon.
Komolyan idáig süllyedtetek? Nektek semmit nem jelent az, hogy mi volt 170 évvel ezelőtt?
Persze, tudom régen volt, titeket jobban érdekel hogy mi volt 4 meg 8 meg 16 évvel ezelőtt és akkoriban ki mit mondott vagy mondhatott a szószékeken.
Emberek, nemár!
Ez a nap nem erről szól, Petőfi nem azért írta ezeket a sorokat, hogy ti idézgethessétek őket mindenféle párt beszédben. Nem azért írták a 12 pontot, hogy ti arra támaszkodva szavazókat gyűjtsetek!
Mindennek megvan a megfelelő helye és ideje, de ez nem Március 15.-e. Menjetek színházba, moziba, olvassatok könyvet, tudjatok meg pár dolgot arról, hogy mit is jelentett az akkor élő embernek ez a nap. Milyen események zajlottak le Budán és Pesten.
Nem vagyok történész és messziről nem tudok eleget a felmenőinkről, de tenni fogok azért, hogy ezen változtassak picit és nektek is ezt ajánlom.
Akadj le a kampányról, hagyd otthon a sípot és örülj annak, hogy tisztelgünk a te felmenőid előtt is, akik a vérüket és szabadságukat áldozták a hazánkért.

Tiszteletet a hősöknek és nyugodt, békés napokat kívánok mindenkinek.

Az a fránya idő

Hihetetlen, hogy az idő milyen gyorsan képes repülni.
Jó, nem vagyok 70 éves ezért nem arról fogok beszélni milyen megöregedni, de nem is erről akarok most értekezni veletek.
Tudjátok, rengeteg művészeti ág foglalkozik az idővel, az elmúlással. Mostanában jó pár filmet néztem meg aminek ez állt a középpontjában.
Gyerekként míg nem ismerjük ezeket a dolgokat felfoghatatlanok. Nem gondolnak bele a dolgok miértjébe, hogy mi lesz majd később, ha már nincs iskola, mikor teljesen saját döntéseket kell majd hozniuk, amik befolyásolják majd a jövőjüket.
Azonban ezt  nem is szabad megismertetni direktbe idő előtt őket ezzel a teherrel: Hogy az időnk bizony véges.
Tinédzserként sok emberre rázuhan ez az igazság. Úgy esik ez akkor mint egy hideg zuhany, rájössz hogy a világ hatalmas és nincsen elég időd arra, hogy mindent megismerj vagy megélj.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez nem igaz, hogy minden egyes célodat, álmodat elfogod majd érni, minden döntésed helyes lesz majd és semmit sem fogsz megbánni majd.
Az élet azonban nem ilyen kegyes. De ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy ettől nem szabad elkeseredned. Ez adjon neked lelkesedést és kitartást! 
Tegyél azért, hogy amikor eljön az időd úgy tekinthess vissza erre a "röpke" kis életedre, mint egy borzasztóan jó kalandra, ahol bravúrosan szerepeltél.

Tudjátok, nem az bukik el azon az úton, aki nem éri el a célját míg le nem telik az ideje, hanem az aki igazán el sem indul ezen az úton. Akit csak sodor az élet és nem volt kíváncsi és nyitott mindenre amit a sorsa elé görgetett.

Két dolgot szeretnék így végszóként üzenni neked barátom
Mindenre, ismétlem, mindenre van még elég időd hogy megvalósítsd. A bakancslistád összes pontját kipipálhatod, ha az idődet tényleg ennek szeretnéd áldozni és biztos vagyok benne hogy lesznek olyanok akik ebben végig melletted fognak állni és lesznek akik lebeszélnének róla. Neked csak arra kell összpontosítanod hogy olyanra áldozd az idődet, ami neked fontos.
És akkor ide is kapcsolom a második mondandómat:
Nincsen elég időd. Így van, nincsen időd a felesleges dolgokra, a pocsék barátokra, az időtolvaj szokásokra, arra, hogy csak lustálkodj egész nap.
Kifogytál abból az időből pont akkor amikor megszülettél. 
Amint ezt a két dolgot megfogadod, soha többé nem lesz problémád az idővel.
Én is megpróbálom így élni az életemet, csatlakozzatok hozzám bátran!

Üdv, B.

Születésnapomra

Huszonkét éves lettem épp,
örömteli-e költemény.
Kicsi?
Micsi?

Meglepetésem átadom,
nektek sok drága olvasóm,
bezony,
nagyon.

A duplakettőt, vállalom
még ha be is ájulom.
Azám,
papám.

Ennyi barátom itt velem,
hiába látom, nem hiszem.
azám-
babám.

Lehetek tán még nagy író,
youtube fricska mutató
na lám,
talán.

Meg írom hát a kis blogom,
itt hagyni én ezt nem fogom.
Barom,
e-lom

Facebúkra is kiteszem,
Like vadászat? Nem hiszem...
belép-
kilép.

A túlélésed vállalom,
csak tarsd be minden tanácsom.
Nagyon-
Vadon.

Legyen neked is szép napod,
Milyet Isten csak adhatott,
kemény,
legény.

Készülj világ mert érkezem,
keményen, akár délcegen.
Hello-
Bello

József Attila feat. B.

Egy bejegyzés a hősökért

Éppen a cserkész történelmet próbáltam kifejteni nektek, amikor olyan erős impulzusok értek, amiket nem hagyhattam csak úgy leíratlanul.
Belegondolva abba, hogy Magyarország eddigi történelme számára az egyik legnehezebb időszakot élte meg az előző száz évben, a magyar cserkészek végig kitartottak az országuk mellett, mindig a nép mellé álltak és akár életüket is áldozták a hazájukért.
Tudom, hogy ezt a legtöbben közülük akkor is megtették volna, ha nem mozogtak volna ilyen berkekben. Viszont ilyen szervezetten és lelkesen talán egy önkéntes ifjúsági mozgalom sem végezte a munkáját, vagy vitt véghez akkora sikereket ezekben a nehéz időkben, mint a cserkész felmenőink.
Hiszen minden felavatott cserkészünk megfogadta, hogy "mindent megtesz, hogy másokon segítsen" és ehhez nagyon sokan hűek maradtak.
Ezt honnan gondolom, ebben miért vagyok ennyire biztos ?
1924-ben létrehoztak egy kitüntetést, amit azok a cserkészek kaphattak meg, akik testi épségüket, vagy akár életüket kockáztatták azért, hogy emberi életet mentsenek.
Ezt a kitüntetést eddig 415-en kapták meg, néhányan közülük többször is.
Hozzá kell tennem, ezek csak azok, akik tényleg bizonyítottan cselekedtek ilyet.
Hány hazafi tette veszett a múlt homályába, kérdem én? Akik tettéről regényeket lehetne írni vagy Hollywood-i nagyjátékfilmeket forgatni.
Olyan szintű büszkeséggel tölt el ez engem, hogy szavakba sem tudom önteni.
Ha életem során tudok olyat tenni, amivel csak egy kicsit is felérhetek ezekhez a (h)ősökhöz, nem éltem hiába.

Másik számomra lenyűgöző dolog, hogy bár sok cserkésznek emigrálnia kellet valamilyen nyugati országba, ott nem hogy megtagadta volna a magyarságát félve a megaláztatástól vagy a bebörtönzéstől, de cserkészcsapatokat hozott létre, amik mind a mai napig aktívan tevékenykednek, bámulatos tetteket véghezvive.
Csak hogy egy példát megemlítsek:
2013-ban Kanadai magyar cserkészek gyűjtéseket szerveztek azért, hogy Magyarországról szóló történelmi könyveket küldjenek főleg amerikai könyvtárakba és fontosabb diplomáciai személyeknek. Céljuk ezzel az volt, hogy a külföldön terjedő negatív megítélésünket javítsák és felhívjuk kicsit a külföldi nemzetek figyelmét kicsiny hazánkra. Több mint 110.000 könyvet és CD-t postáztak el eddig és ebből csak több mint 12 ezret abban az évben.
Csak egy kicsit gondoljunk ebbe bele.
Olyan cserkészek lobbiznak azért, hogy ha te kimész, mondjuk, Amerikába az emberek ne nézzenek le, vagy tudják, hogy honnan is származol, akik lehetséges, hogy nem, vagy nagy ritkán jutnak csak el hazánkba.
Olyan emberek áldozzák fel érted a pénzüket és az idejüket, akik még csak nem is biztos, hogy itt születtek. Lehetséges, hogy ők nem fegyverrel harcoltak azért, hogy megvédjék hazájukat, de legalább akkora elismerésnek örvendhetnek.
Mi ez, ha nem követendő példa? Mi ez, ha nem a hazánkért elkövetett önzetlen tett?
Nem, hogy sok köszönetben nem volt részük, de még csak nem is tudunk itthon róla.
Erről kellene szólnia a médiának, nem csak az erőszakról.

Minden tiszteletem a korábbi és a mai hőseinknek, remélem viszonozta nekik az élet azt a sok jót, amit ők másoknak tettek.

Üdvözlettel, Nagy Bence

Második fázis

Lassan egy hónapja szerkesztem a blogot és bár rengeteg mindent feltöltöttem már, még mindig annyi minden nem kapott helyet. Nem akarlak titeket unalmas tényekkel bombázni, de fontosnak tartom, hogy minden témát megfelelő szinten fejtsek ki számotokra.
Nem hiszem, hogy milliós olvasottságom lesz valaha is ezzel a kis bloggal és persze ez nem is a célom, de szeretném, ha valaki tényleg hasznosnak gondolná ezeket az ismereteket.
Aki, amint kikapcsolja a gépét, azt mondja majd: "hm... ma is tanultam valamit"
Valahogy mindig belelkesülök az írásba és csak darálom a kontentet, anélkül hogy átgondolnám, hogy ez érdekelni fog-e valakit.
Lassan meglesznek az első videók is és talán beindul majd valami olyan folyamat, aminek a végén büszkén nézhetek vissza az útra, amit megtettem.
Remélem, hogy te is követni fogsz majd ezen az úton, mert hidd el, rosszat ezen az oldalon nem fogsz tanulni.
Folytatom is a munkámat.

Üdvözlettel barátod,

B.

Hogy is kezdjem?

Itt ülök a gépem előtt és hatalmas lelkesedéssel szerkesztgetem az oldalt.
Az ötlet két évvel ezelőtt jött, az első törekvések a létrehozásra kb egy éve.
Vegyük sorra mivel rendelkezem, már van videó nyersanyagom, egy füzetnyi ötletem, egy fejlődő weboldalam, pár lelkes barátom és hatalmas terveim, kezdésnek nem rossz.
Hogy mim nincs?
ŐŐŐ, időm. Igen az talán tényleg kevés...
Megfelelő technikai hátterem. Mondjuk ez egyenlőre leküzdhető.
Bátorságom. Nem sok dolog van a világon ami ilyen félelmet vált ki belőlem, de valahogy ez a videózás és a netre feltöltött gondolatok mindig megijesztenek.
Nem is az, hogy hogyan szállnának rám a trollok, inkább, hogy amit leírok, vagy mondok téves, vagy félreérthető és tartok az ezek okozta komplikációktól. (Ja és a medvedisznó embertől is félek, de talán az a legkevesebb)
Több kifogásom. Igen, tényleg kifogytam az összesből, most már neki kell állnom.

Addig is jó böngészését kívánok nektek és jó munkát !

B.