Az első megpróbáltatás
A Kéktúra legnehezebb része, talán nem is maga a sétálás, még csak nem
is a szabadég alatt alvás. Sőt, még csak nem is a sóvárgás, a kényelmes
megszokott ágyikónk és a frissen főtt vasárnapi húslevesre.
A legnehezebb összeegyeztetni, a ki-mikor-hol-mit kérdést, más néven a
logisztikát (milyen szép szó). Hála égnek, mi csak ketten vágunk neki ennek a
cirka 1160 kilométernek, csak nekünk kell dűlőre jutnunk ezekben
a témákban.
Persze mivel mind a ketten elfoglaltak vagyunk, ezért az időpontot mindig
a legnehezebb összeegyeztetni. Készüljetek fel, ha ti is elakartok indulni
ezen a megmérettetésen, sok vitát kell majd lebonyolítanotok és nem mindig
fogtok győztesen kijönni belőle.
Persze jöhet a klisés mondások legszebbje: "Arra van időd, amire
szeretnéd, hogy legyen".
Aki járt egy valamire való egyetemen, az azért tudja, hogy ez nem teljesen így
van, időm legnagyobb részét nem te osztod be magadnak. Mondjuk, akinek a
tanulás nincsen az elsőszámú prioritások között, mondván "erre már nincs
ideje", azzal most nem állnék le vitatkozni.
Lássuk be, ha egy valamire való szakaszt megszeretne az ember csinálni ezen a
kék veszedelmen, minimum egy éjszakát a természetben kell bevállalnia.
Szép elképzelés, azon gondolkozni, hogy hajnalba kimegy az illető az adott
szakaszra és majd este szépen haza battyog, 30 kilométerrel a háta mögött, de
ez a túra legnagyobb szakaszára nem jellemző.
Az oda és visszautazási időt is bele kell kalkulálni a napba, ami egy
Kőszeg-Kazincbarcika távon nem két perc. Ilyenkor érdemes egy nappal előtte
odaérni, lesátrazni, kipihenni magadat és reggel frissen nekivágni az útnak.
A másik érvem az "egyéjszakás kaland" mellett, hogy összeegyeztetni,
neki mikor ér be a busz/vonat/lóvasút/pirosbicikli és mikor a tiéd, a nap végén
pedig ugyan ezt, már kicsit komplikáltabb tud lenni. Természetesen ezt egy öt
napos túrán is meg kell oldani, de annyira nem lesztek időkorlátok közé szorítva
és ha az egyik nap el is csúszik az utazáson, a másik nap még betudjátok magatokat
hozni.
A tömegközlekedés természetes velejárója az, hogy háromszor kellet
átszállnom, hogy elérjek Kőszegre, az első szakasz közelébe.
A másik sajátossága, hogy ebből az egyik késett és így felborult az egész napi
program. (Köszi MÁV ;) )
Úgyhogy előre bocsátom azoknak, akik mindent precízen beosztanak és
percről percre megtervezik a túrát, hogy bizony nagyon kevésszer fog
minden úgy alakulni ahogy eltervezik.
De, milyen jó hogy így van. A spontaneitás a legjobb dolog az egész kalandban
és az öröm, amikor valami váratlan, meg nem tervezett csoda történik
veletek.
Összességében, bár sok kompromisszumot kell vállalnod, minden egyes percet
megér.
Majd meglátod!
B.