Az első megpróbáltatás

A Kéktúra legnehezebb része, talán nem is maga a sétálás, még csak nem is a szabadég alatt alvás. Sőt, még csak nem is a sóvárgás, a kényelmes megszokott ágyikónk és a frissen főtt vasárnapi húslevesre.
A legnehezebb összeegyeztetni, a ki-mikor-hol-mit kérdést, más néven a logisztikát (milyen szép szó). Hála égnek, mi csak ketten vágunk neki ennek a cirka 1160 kilométernek, csak nekünk kell dűlőre jutnunk ezekben a témákban.
Persze mivel mind a ketten elfoglaltak vagyunk, ezért az időpontot mindig a legnehezebb összeegyeztetni. Készüljetek fel, ha ti is elakartok indulni ezen a megmérettetésen, sok vitát kell majd lebonyolítanotok és nem mindig fogtok győztesen kijönni belőle.
Persze jöhet a klisés mondások legszebbje: "Arra van időd, amire szeretnéd, hogy legyen".
Aki járt egy valamire való egyetemen, az azért tudja, hogy ez nem teljesen így van, időm legnagyobb részét nem te osztod be magadnak. Mondjuk, akinek a tanulás nincsen az elsőszámú prioritások között, mondván "erre már nincs ideje", azzal most nem állnék le vitatkozni.
Lássuk be, ha egy valamire való szakaszt megszeretne az ember csinálni ezen a kék veszedelmen, minimum egy éjszakát a természetben kell bevállalnia.
Szép elképzelés, azon gondolkozni, hogy hajnalba kimegy az illető az adott szakaszra és majd este szépen haza battyog, 30 kilométerrel a háta mögött, de ez a túra legnagyobb szakaszára nem jellemző.
Az oda és visszautazási időt is bele kell kalkulálni a napba, ami egy Kőszeg-Kazincbarcika távon nem két perc. Ilyenkor érdemes egy nappal előtte odaérni, lesátrazni, kipihenni magadat és reggel frissen nekivágni az útnak.
A másik érvem az "egyéjszakás kaland" mellett, hogy összeegyeztetni, neki mikor ér be a busz/vonat/lóvasút/pirosbicikli és mikor a tiéd, a nap végén pedig ugyan ezt, már kicsit komplikáltabb tud lenni. Természetesen ezt egy öt napos túrán is meg kell oldani, de annyira nem lesztek időkorlátok közé szorítva és ha az egyik nap el is csúszik az utazáson, a másik nap még betudjátok magatokat hozni.
A tömegközlekedés természetes velejárója az, hogy háromszor kellet átszállnom, hogy elérjek Kőszegre, az első szakasz közelébe.
A másik sajátossága, hogy ebből az egyik késett és így felborult az egész napi program. (Köszi MÁV ;) )
Úgyhogy előre bocsátom azoknak, akik mindent precízen beosztanak és percről percre megtervezik a túrát, hogy bizony nagyon kevésszer fog minden úgy alakulni ahogy eltervezik.
De, milyen jó hogy így van. A spontaneitás a legjobb dolog az egész kalandban és az öröm, amikor valami váratlan, meg nem tervezett csoda történik veletek.

Összességében, bár sok kompromisszumot kell vállalnod, minden egyes percet megér.

Majd meglátod!

B.