Túra

Örülök, hogy ide kattintottál. Remélem benned is egy vérbeli túrázó veszett el.
Az enyém sajnos nagyon mélyen van, de már lassan visszaküzdi magát a felszínre.

Mind a cserkészetben, mind a természet közeliségnek a velejárója, a túrázás.
A paletta nagyon széles, vannak, akik 5 km-es sétákat tesznek a gyerekeikkel, kutyáikkal, a közeli erdőben, de amint a kötelező két óra megvolt és kiszellőzött minden porcika, azonnal visszatérnek az otthon melegébe és elnyújtóztatják megfáradt végtagjaikat.

Vannak, akik pár havonta megcsinálnak egy-egy teljesítmény túrát, a közeli barátokkal, persze ahol falut és abban italkimérő lokált találnak, azonnal megállnak egy sörre és lemossák a torkukon felgyülemlett port. Azért kisebb nagyobb sikerrel befejezik azt a bizonyos túrát, még ha közben el is tévednek és már teljesen kimerülten érik is el az úti céljukat. Mégis büszkén mesélik majd érdemeiket a panel dzsungelből ki nem merészkedő barátaiknak.

És van, a talán legkisebb lélekszámú kategória, akik egyedül vagy néhány magával vág neki, rendszeresen egy akár több hetes kihívásnak. Szabad ég alatt alszik, télen, nyáron, hóban és sárban. Az El Caminót már oda-vissza ismeri és a teljesítmény túrás jelvényei már egyik kabátjára sem férne fel. Sikereikkel viszont sohasem dicsekednek, szerény remete életet élnek az évnek azon idejében.

És valahol én vagyok a negyedik kategória, én valahol az első és a második kategória között voltam mindig is, a kötelező túrákat szívesen megcsináltam, de úgy kifejezetten sohasem szerettem a folyamatos sétálást, hobbitokat megszégyenítő unottsággal végigbaktatni a Dunántúli dombság amúgy hihetetlenül szép tájain. Aztán jött az ötlet.
Egy barátommal beszélgettünk, második éves egyetemistaként, hogy mennyire felgyorsult körülöttünk az élet és mennyire fontos lenne, hogy az érettségi óta ránk zúduló terheket, egy picit a hátunk mögött hagyjuk és egymást bátorítva és segítve végig sétáljunk a Kéktúrán.

A továbbiakban erről az élményeimről olvashattok a Kéktúra alfülön, az egyéb túrázós élményeimet pedig a Tortúrában olvashatjátok.