Nótafa indul
A nótafa indul egy vezényszó, amit akkor
szoktak kiadni a vezetők, ha elszeretnénk kezdeni énekelni. Ilyenkor cserkész-
vagy népdalokat kezdünk el énekelni, a következő képen.
Több féle verziója is van a nótafa indításának, én mondom a mi verziónkat.
A nótafa lehet egy ember, aki a legszebben vagy jobban tud énekelni. És a Nótafa!
Felkiáltásra azt válaszolja, Parancs. Érkezik a következő parancs Nóta
indul...
Ilyenkor az ő vezénylésével végigénekelünk több olyan dalt, amit ő választott
ki és kezdett el énekelni.
A
másik verziója kicsit dinamikusabb csapatépítő hatású, mivel itt a dalokat a
tagok választják ki, mégpedig a következő módon:
Elkezdődik a kis ének: Ez a nóta, nóta, nóta, nóta körbejár. Ez a nóta, nóta
mindenkire rátalál.
Kilencvenhárom, huszonhét (lehet más szám is, csak a rím kedvéért
énekeljük) halljuk hát a ...
és itt jön be az a név, akinek kvázi a kívánság kosárból választhat egy dalt.
Hogy ő kezdi-e el, vagy csak a címét mondja ki, az mindegy. Ez azért jó, mert a
kisebbek olyan énekeket választanak mindig, amit ismernek és esetleg szeretnek
is, így jobb hangulatban telik mondjuk egy túra, vagy egy kis közös éneklés.
Míg a fix nótafa általában menetelésnél szokott előkerülni, a kötetlenebb verziója erdei túrákon, vagy kötetlenebb programokon.
Énekelni jó, ne feledjük a Bi-Pi azt mondta című dal részletét: aki dalol, sosem fárad el...