Térképészet
A térképészet alapvetően egy nagyobb témakört ölel fel, mint ahogy elsőre hangzik. A tájékozódás és a különböző becslések (távolság,magasság, satöbbi) is ebbe a csoportba tartoznak. Kezdjük először a térképészetnél és azok eszközeinél és majd később kibontakozunk.
Szögezzük le, a legtöbb ember nem ért a térképekhez és sokaknak a tájékozódás képességével is gondok vannak. Főleg azokkal, akik hirtelen azt se tudják melyik a bal kezük(azok a kedvenceim). Ez előbbit nem tanítják nekik, nem néz utána és nem is érdekli őket, pedig egy roppant fontos tudásanyagról beszélünk. A technológia egyik legfontosabb vívmánya az elmúlt században a GPS, a műholdas helymeghatározás. Valljuk be, ennek hatása az lett, hogy elkényelmesedtünk. Csak bepötyögjük, hogy hova szeretnénk menni és semmilyen utánanézés nélkül, vakon megbízva a "leggyorsabb" útban, már el is indulunk. Nem kell megjegyeznünk utca neveket, házszámot, hogy az adott busz/villamos hányas számú és merre közlekedik, csak követjük vakon a mi kis intelligens készülékünket. Ezzel nincs is semmi probléma, viszont a természetben ez nem így van. Igen vannak már olyan feltérképezett szakaszok, ahol már a turista ösvények is szerepelnek, nem beszélve az erdészeti utakról, de azért a legtöbben még mindig térképpel indulunk meg egy nagyobb túrára és minden kereszteződésben (ahol elbizonytalanodunk) megállunk és "újra kalkulálunk".
Kezdjünk az alapoknál, mi is az a térkép?
A földfelszín kisebb-nagyobb részeinek valamely vetítési rendszerrel a földrajzi fokhálózatba síklapon leképzett, arányos kicsinyített rajzát nevezzük térképnek. Térképeknek több fajtája létezik, mindegyiknek különböző sajátosságai vannak ezért fontos tudnod milyet fogsz éppen a kezedben.
Az igényesség nélkül megemlítek párat:
Általános földrajzi térkép (lásd atlaszokban):
Főleg kis és közepes méretarányú térképek, amelyek egy adott területet természeti és társadalmi jellemzőit mutatják be, a méretarányaik legjobb kihasználásával. Ezeken a térképtípusok a természeti és a társadalmi eredetű részletek egyensúlyban vannak egymással. Képen lévő atlaszon például cserkészeket láthatunk.
Topográfiai vagy foto topográfiai felmérésből készített, térképek, amelyeken sík és domborzatrajzot ábrázolunk. Legtöbbször tervezési, kutatási, valamint védelmi célokra készítetik őket. Méretarányai általában 1:10 000-től 1:200 000-ig terjed. Ezeken a térképeken láthatók a szintvonalak, onnan könnyű őket felismerni.
Földmérési alaptérkép:
A földmérési vagy kataszteri térkép az ingatlan-nyilvántartáshoz, ingatlanadózáshoz kapcsolódó természetes és mesterséges tereptárgyakat, valamint országok, települések, földrészletek pontos határvonalait tartalmazó térképek, az előbbiek a földhivatalok által nyilvántartva.
Általában 1:500-1:4000 méretarányú térkép. (de sok ilyen láttam a szakmai gyakorlatos helyemen)
Turistatérkép:
A számunkra legfontosabbak. Olyan közvetlen tájékozódást szolgáló közepes méretarányú térképekről beszélünk, amelyről a különböző módon folytatott túrázás szempontjából fontos terepi tájékoztató jelzések közvetlenül leolvashatók. Ezek rendelkezhetnek topográfiai adatokkal és akár a közelben lévő látványosságok képi megjelenítésével.
Izobár térkép:
Olyan időjárási térkép, amely adott magasságban a légnyomások térbeli eloszlását mutatja. Ezen az izobárok kötik össze az azonos légnyomással rendelkező pontokat. Hasonlókat lebutított változatot láthatunk a különböző weboldalakon és a TV-s időjárás jelentésekben, a "pesti ember"-től minden este.
Most jöjjön néhány alap fogalom a térképekkel kapcsolatban:
Térkép tájolása
A legtöbb térkép északi tájolású, azaz ha egy út merőlegesen fut a térképed tetejével és te elindulsz rajta felfelé, északra fogsz tartani.
Amennyiben nem északi tájolású a térkép, kötelező, hogy kitegyék az északi irányt jelző nyílt. Ilyen térkép például, a Balaton térképek illetve néhány turista térkép (Nem túrázási, inkább városok/faluk környéki látványosságainál, vagy síelésnél megjelenített térképek).
Méretarány, lépték
A méretarány(vagy mértékarány) a terep és a térkép közötti viszony számszerű kifejezése. Egy olyan arányszám, ami megmutatja, hogy a térkép hányszor kisebb a terepnél. Ezeket a lap szélére kötelező feltüntetni. Abban az esetben, ha ez a szám mondjuk 1:10 000 akkor
térképen egy centiméter távolság a valóságban 10
000 centiméternek felel meg. A mérnök világban is roppant fontos a
méretarány ismerete és a használta ugyanúgy működik, mint a térképeknél.
Például egy tengely kétszeres nagyítása esetén, a műszaki rajzon M
2:1-nek kell szerepelnie. Abban az esetben, ha nincsen feltűntetve méretarány, mi magunk is kiszámolhatjuk. Nincs más dolgunk, mint a valóságban vett tereptávolságot elosztjuk a térképen mért távolsággal.
Szélességi és hosszúsági fokok
Az egész bolygónkat úgy képzeljétek el, mint
egy tökéletesen egységes hálójú bevásárló szatyorban lévő
dinnye, ahol minden egyes hálónak meg van a pontos helye. Ezeket a háló alagzatokat gömbi trapéznak nevezzük. A gömb,
jelenesetben a földünk (vagy a dinnyénk) felületén valamely P pont
a φ földrajzi szélességével és a λ földrajzi hosszúságával adható
meg. Az ókori görögök úgy gondolták, hogy a teljes kört 360
fokra lehet felosztani. Ennek köszönhetően megalkották a gömbi koordináta
rendszert, amit mind a mai napig használunk.
A hosszúsági (0°-tól ±180°-ig) fokot az Angliai Greenwich-től számoljuk,
szélességi fokot (0°-tól ±90°-ig) pedig az egyenlítőtől. A szélességi és
hosszúsági körök összessége adja meg a fokhálózatot. (A lenti képen látható
fokokkal felírva)
A hagyományos szögek túl nagyok lennének egy adott pont meghatározására a
földünkön, ezért fokokra (°), percekre (') és másodpercekre (") osztjuk
őket. Például a siófoki víztorony pontos koordinátái: é. sz. 46° 54' 21" ,
k. h. 18° 03' 09"
Keresőháló
Ezeket négyzethálókat a már meglévő térképre
szerkesztik, vagy a szélességi és hosszúsági köröket alkalmazzák
annak. Alapesetben egy koordináta rendszer hálójaként funkciónál, ahol a
sorokban lévő elemek számokat és az oszlopban lévők különböző betűket
kapnak. Ezzel könnyítve meg keresést az adott térképen. Ha most
például ezen a térképen Casablancát keresném (jó film), nem kellene áttúrnom az
egész térképet, hanem elég lenne a tartalomjegyzékből kikeresnem a mellette
lévő kódot, ami ebben az esetben 2B és a térképen már csak abban a kis mezőben
kellene tovább kutatnom.
Jelmagyarázat
A jelmagyarázat a térképi jelkulcs legfontosabb jeleit és azok rövid magyarázatát tartalmazza a térképolvasás megkönnyítésére. A térképi jeleket szigorú rendben, csoportosítva, meghatározott sorrend szerint mutatja be. A jelmagyarázat tartalma függ a térkép típusától, céljától, a rendelkezésre álló helytől és a célközönség térképismereti fokától.
Domborzati jelek:
Szintvonal: A domborzati ábrázolás, csak akkor sikeres, ha az kifejezi
a terepidom kiterjedését, magasságát, lejtésviszonyait. Ezeket a mai
technológia szintvonalakkal szemlélteti. Az eljárás lényege, hogy
a terep domborzatát a tengerszintről (Balti tengertől) kiindulva
egymástól egyenlő távolságokra lévő és egymással párhuzamos síkokkal
elmetsszük. Az azonos magasságú pontokat összekötő görbét szintvonalnak
nevezzük. Ezen síkok közötti távolság az alapszintkülönbség. Magyarországi
viszonylatba a térképektől függően a szintvonalak között átlagosan 10
méter távolság van. Minél sűrűbbek a szintvonalak, ott annál meredekebb a
domborzat. Két szintvonal sose keresztezi egymás és sose törhet meg.
Eséstüske: Kiegészítő jelzés a szintvonalaknál,
bármilyen szintvonalra ránézünk, nem biztos, hogy meg tudjuk határozni,
hogy az most domb, vagy árok. Az eséstüske azt jelzi, hogy melyik irányba lejt
a domborzat.
Magassági pont: Minden jelentősebb domb/hegy tetején a legmagasabb pontot jelöli, a legmagassabb pontja Magyarországnak a mátrában van, a Kékes tető (1014 méter, de a pontos magassága évenként változik.
Térkép színek, jelölések:
Lakott terület
Országhatár
Megyehatár
Nemzetipark
Autópálya
Műút
Egyébút
Földút
Ösvény
Buszmegálló
Vasút
Vasútállomás
Forrás
Időszakos forrás
Kút, gémeskút
Gyümölcsös
Szántóföld
Szőlő
Erdő
Liget
Park
Mocsár
Temető
Tursitaház, szálloda
Kemping
Kijelölt táborhely
Esőház
Kiépített pihenő
Tűzrakóhely
Kerítés
Templom, kápolna
Kilátó
Vár, Várrom
Strand
Gyógyfürdő
Kereszt, képoszlop
Vadetető,Magasles
Korház, Elsősegélyhely
Turistatérképek és jelzéseik:
Mint természetjáró és túrázó (kis)cserkész, a legfontosabb, hogy azokkal a
jelzésekkel legyek tisztában, ami egy turistatérképen szerepelhet,
illetve azokkal a
jelekkel, amivel gyakran összefuthatok az erdőkben, falvakban, vagy akár
városokban is.
A turistatérképeken a turistautakat kétféleképpen ábrázolhatják:
Folyamatos piros vonallal, ami mellett betű jelzi a színét, vagy színes vonallal. Mindkét esetben megtalálható mellete, hogy milyen jelzéskódú az adott út.
Ezeket a jelzéseket jól látható helyre teszik, mint például: fa, kerítés, villanyoszlop, illetve olyan terepen, ahol nincsen semmilyen felfestési lehetőség, póznák vannak leásva. Azonban figyeljünk arra, hogy nem minden turistautunk van karban tartva, így lehetséges, hogy a festékük megkopik, vagy benövi a gyom, esetleg eltávolítják az objektumot, amin a jelzés van.
Mivel minden ilyen út két irányú (hittétek volna?) mind a két oldalról fel kell festeni a jelzéseket, lehetőleg a talajtól 1,8-2,2 méter magasra, hogy szemmel könnyen észrevehető legyen.
A turistautak végein láthattok egy-egy indító jelzést, majd közvetlenül utána egy-egy behívó jelzést, ezután párszáz méterenként találhattok, úgynevezett bíztató jelzéseket, illetve minden egyes elágazásba, vagy kereszteződésbe is találhattok. Sajnos sokszor találkoztam olyannal, hogy nem volt a kereszteződésben felfestés. Ebben az esetben nem szabad pánikba esni, érdemes az utakon kicsit előrébb sétálni addig, míg az egyik irányban nem találjátok meg a jelzéseteket.
Mindegyik turistajelnek van szín és jelzés kódja is. Fontos tudnotok, hogy két
ugyanolyan színű és kódú (gyalogos) jelzés sohasem keresztezheti egymást,
így 32 lehetőséggel kellet megoldani Magyarország felfestését. Ennek
érdekében volt, hogy módosították néhány út felfestését.
Magyarországon, fontossági sorrend szerint a következő színek találhatóak:
- Kék (Pl.: Országos Kéktúra <3, Kohász Kék, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra, Alföldi Kéktúra)
Piros (Pl.: Dél-Dunántúli Piros Túra ((erre is van pecsételő füzetem)), Közép-dunántúli Piros, Rákóczi turistaút)
Zöld
Sárga
Jelzés kódok és jelentéseik pedig a következők:
Turistautak jelzése:
Sáv: Ezeket nevezzük főutaknak, ami egy fontosabb ponttól egy hasonlóan fontos pontig tart, hegységeken, vagy tájegységeken keresztül. Ilyen fontosabb pontok, vasút-, hajó- és autóbusz állomások vagy valamilyen kiemelt látványosság, mint pl. Írott-kő az OKT-n. Ezek a főbb utak, a további jelzésű utak ezekhez csatlakoznak. (Kép tetén látható)
Kereszt: olyan átkötő, összekötő esetleg rövidítő utat jelez, amely általában sávjelzéstől sávjelzésig vezet (pl. Márianosztra - Nagyirtás - Kisirtás P+). Ezt a fajta jelzést valamely sávjelzésből kiágazó és valamilyen fontosabb ponthoz (pl. állomáshoz vagy megállóhelyhez) vezető útjelzésére is alkalmazhatják. (Kép közepén látható)
X: hagyományos sítúrák, Magyarországon csak a Börzsönybe jellemző, de jobb ezt is tudni.
Kerékpáros: Biciklis útvonalak
Alakos turistajelzések: általában sávval jelölt utakból indulnak, színűk megegyezik azokéval. Hosszuk maximum 2 kilométer, vagy ha hosszabb, ezt táblával jelzik.
Ilyenek például:
Négyzet: Szálláshelyre, lakott településből induló, vagy oda érkező utakat jelöli, régebben ezeket bekötőutaknak nevezték.
Kör: forrásokhoz, kutakhoz vagy bármilyen ivóvíz vételezési ponthoz vezető rövid út. (Nagyon fontosak lehetnek!)
Háromszög: a hegytetőkre, csúcsokra, kilátópontokhoz, esetleg tornyokhoz vezető utakat jelölik.
Omega: Barlanghoz vezető rövid ösvényt jelöli.
L-alak: a várakhoz, romokhoz, műemlékekhez vezető utak, jelzését onnan kapta, hogy hasolít egy toronnyal rendelkező épületre, templomra.
Irányított kör: rövidebb kirándulásokra alkalmas, ösvények, amik a saját kiindulópontba érkeznek vissza.
Egyéb turista jelzések:
Crossolás: Fekete vagy szürke festékkel keresztbe áthúzott, vagy teljesen besatírozott turistajel, jelentése, hogy megváltoztatták a jelzését és/vagy az útvonalát is, de régebbi térképeken még az eredeti felfestés szerepelhet.
Fektetett D: Emlékműhöz vezető utak.
T vagy átlós sáv: Zöld vagy piros színű nyomtatott T-betű, ami a tanösvényeket jelenti, a régebbieket jelölték kék vagy zöld átlós sávval.
Kápolna: Templomokhoz vagy kápolnákhoz vezető út
Vannak még egyedi turista vagy zarándok utak, amik átszelik az országunkat. Ilyen például a Mária-út is, aminek a jele egy kereszttel ellátott M betű és Mariazelltől Csíksomlyóig tart (fenti képen két színben is látható). Az út gerincét lila színű jelzés mutatja, míg az alternatív mellékútvonalak színe kék, piros vagy sárga.
Az út számtalan Mária-kegyhelyt érint, szóval, aki elakar mélyülni magába, vagy szeretne egy spirituális utazásban részt venni, próbálja ki.
Kutakodás közben rátaláltam egy oldalra, ahol talán ennél jobban összeszedték ezt a témát és még egy játékkal is kiegészítették.
Az ők iránti tiszteletemből ide teszem a linkjüket, nézzétek meg, ha van időtök.
Tájékozódási eszközök
Iránytű
Története:
Mint tudjátok, az iránytűt az ókori Kínában használták először időszámításunk
előtt több mint 1000 évvel, azonban a mágneses fémek már i.e. 2000-rel ismerték
az ókori közép-Amerikai népek. Használata egyszerű volt, egy tálba vizet tettek,
arra pedig egy fából készült úszóra erősítettek egy fémlemezt, amit statikus
energiával láttak el (un. delejes lemezt). Később ezt az eszközt használták az
arabok is, akik révén elterjedt Európa szerte. Ekkor már a lemezt lecserélték
egy szalmatutajra, amibe fémszálakat fűztek, ami így képes volt
meghatározni az irányt.
Később ezt függőleges tengelyre helyezték, ahol az szabadon foroghatott és
dobozba is foglalták, amivel megalkották a tájoló elődjét. Ez az eszköz még
nagyon pontatlan volt a vízen való közlekedéshez, aki precízebb felfüggesztést
talált ki az iránytű tűjének, ezzel pontosítva az eszközt. Majd a dobozra is kiegészítőket szereltek, amik a tájolást segítették elő.
Az iránytű egyszerű definíciója:
Az iránytű egy egyszerű irány meghatározó műszer, amelyben egy függőleges
tengelyen elhelyezett, szabadon lengő mágneses acéltű a földmágnesesség
hatására közel az észak-déli irányba áll be. A szelence aljára rajzolt
világtájak (szélrózsa) segítségével hozzávetőleges pontossággal meghatározhatók
a fő- és mellék világtájak.
Ennyi. Azért lássuk be, egy iránytűvel még annyira sokra nem megyünk, ha ne adj
Isten eltévednénk, szép dolog hogy tudod merre van Észak, de attól még éhen
halhatsz a vadonban (természetesen ez Magyarországon szinte esélytelen, de kellet
valami amivel felkelthetem az érdeklődésed :P ).
Tájoló
A tájoló beosztással ellátott, mozgatható szelencében elhelyezett iránytű, amellyel nem csak a fő világtájakat tudjuk meghatározni, hanem a vízszintes szögeket is mérhetjük. Ezeket általában 360-fokra osztják fel. Bár szerkezetileg eltér ez a két fő tájoló típus, használatuk szinte ugyanaz.
Bézárd-tá(yolo) sematikus felépítési rajza és a valós kinézete
A Bézárd-tájolóba álltalában száraz kivitelű iránytűt helyeznek, ahol a szelencébe egy igen erős fémből készült csapra(pl iridium) egy gyűszűt húznak,aminek a tetjére a mágnestűt helyezik. A mai "modern" iránytűkbe több mágnesrudatból álló rendszert alakítanak ki a pontosabb mérés érdekében, ez azonban jóval megnöveli a súlyát.
Laptájoló sematikus felépítési rajza és valós kinézete
A laptájolóban szinte mindig nedves kivitelű, úgy nevezett liquid rendszert használnak, ahol a szelence egy harmadát alkohollal és kétharmadát desztilált vízzel öntik fel (Pont mint a Pesti szórakozóhelyeken). Ezzel csökkentve a súrlódást és ellenállóbá téve őket a rezgésekkel szemben.
Nagy elénye továbbá, hogy a térképet nem takarja ki tájolás közben, mivel a lapja és a szelecéje is áttetsző. Ára pedig jóval kedvezőbb mint más kivitelű tájolóknak.
Fontos tudnivalók a tájékozodásban, térképészetben
1. Távolság mérés
A görbe vonalak (utak) mérése a
leggyakoribb művelet, amit végre kell hajtanunk túraszervezésnél. Ez a becslés fontos minden
túrázónak vagy kirándulónak. Ha tudunk távolságot és szintkülönbséget olvasni a térképünkről, nagyon jól
tudjuk megsaccolni, hogy mikorra érünk a célhelyre.
Madzagos mérés
Az eljárás igen egyszerű, egy lágyabb vékony kötéllel, vagy cérnával a lemérni
kívánt utat minél pontosabban lefedjük, megjegyezve, hogy hol van a cérnánk hol
érte el az út végét, ezt lemérjük egy vonalzó segítségével és a méretaránnyal
egyszerűen kitudjuk számolni.
Körzős mérés
Olyan körzőre van szükségünk, aminek mind a két végén tű helyezkedik el. a
távolságot a görbületeknél szakaszokra bontjuk. Majd az egyik végét az első
szakasz végére tesszük és a másik szárat a szakasz kezdőpontjába. Azt a
kezdőpontot fixen hagyjuk és átkörzőzzük a második szakasz meghosszabbításaként
ezt a szakaszt. Rögzítjük azt a helyet és az előző körzőhegyet most a második
végéhez tesszük így tovább. A könnyebb megértés végett feltöltök majd egy
videót IDE.
Görbületmérővel
Ez a speciális eszköz a legpontosabb görbetávolság mérésére alkalmas, az alján lévő kis kereket csak végig kell gurítani a felmérendő távolságon és csak le kell olvasunk a skáláján a megtett távolságot.
2. Tájoló hibái
Alapból, sok minden befolyásolja az iránytűnk mágnesességét,
ezért először a zavaró körülményekről beszéljünk kicsit.
Deviáció: a fémtárgyak/építmények (vasoszlop,
vasúti sín, vasszerkezetű híd), vastartalmú anyagok, magasfeszültségű
vezetékek, transzformátorok vagy akár a vasbetonépítmények megzavarhatják az
iránytűnket. Bizonyosodjunk meg róla, hogy nincsen a közelünkben ilyen
befolyásoló tárgyak, mielőtt tájolni szeretnénk.
Deklináció: a földrajzi észak és a mágneses észak
nem egyezik meg egymással. A deklináció az általuk bezárt szöget jelenti.
Variáció: (Nem az amikor a hölgyek elkezdenek variálni
az iránnyal kapcsolatban, vagy úgy bármivel)
Azt a szöget nevezzük így, amit az iránytű
hossztengelye a földrajzi észak-déli iránnyal bezár, ezt magyarul mágneses
eltérésnek nevezzük.
Először is minden iránytűt, tájolót meg kell
vizsgálnunk, hogy jól működik-e. Sajnos amióta a Keleti régiók ontják
magukból az utánzatokat, sok működésképtelen kacatot halmoztak fel,
amit fillérekért oda is adnak. Én személy szerint betiltanám ezeknek az árulását,
főleg ha ezzel hatalmas nehézségekbe sodorják az embereket. (ez nem a blog
helye, úgyhogy abbahagyom)
Elmaradási hiba: A csapágy és a tengely közötti
súrlódás vagy folyadékfékező hatás miatt az iránytű nem tér vissza az eredeti
helyére, elakad.
Csillapodási idő: Jó minőségű iránytűnél, a visszaállásnak meghatározott ideje
van. Abban az esetben, ha ez az idő megnő, kalibrálásra van szükség.
Önlengés (nem ömlengés, az egy másik hiba): Tipikus hiba, használat
közben az iránytűnk kileng, ide-oda rezeg. Egy idő után pontatlanabbá válik és
tönkre megy.
Ellenőrzés: Abban az esetben, ha megbizonyosodtunk az előbbi befolyásoló
tényezőkről, megvizsgálhatjuk az iránytűnk működését.
A deviációt hívjuk segítségül az
ellenőrzéshez. Egy bicskával vagy fém tárgyal közelítünk az iránytűnk felé, ami
lassan kitér a fémtárgyunk irányába. Amikor eltávolítjuk a fémtárgyat és a
tűnk az eredeti állapotába ugrik vissza, akkor tényleg arra van Észak,
tehát az iránytűnk jó. Esetlegesen ezt ellenőrizhetjük több iránytű
felhasználásával is.
3. Tájolás
Két féle tájolást különböztetünk meg, a térképtájolást
és térkép nélküli irány kitűzést.
Ha térkép nélkül szeretnénk valamilyen irányt kitűzni,
akkor egyszerűen a forgószelencénk É-jelét addig forgatjuk, míg egybe nem esik
az iránytűnk északi vonalával. A tájolót ilyenkor a szemünkhöz emeljük és az
irányzórésen keresztül (ha van olyan) egy jól látható tereptárgyat kijelölünk
és így tudjuk, hogy a jelenlegi helyzetünkben arra van észak.
Északi tájolású térképet úgy tájolunk északnak, hogy
rátesszük a térképünkre a tájolót, lehetőleg a sarkára, úgy, hogy az
el ne csússzon tájolás közben. Addig forgatjuk az egész térképet, amíg a az
iránytű pontosan párhuzamos lesz a térkép szélével, így megbizonyosodhatunk
arról, hogy Észak felé néz a térképünk. Ha nem északi tájolású a
térképünk, akkor az északi irányt jelző nyíllal kell a tűnket
párhuzamosítani.
Helymeghatározás